Ó, mosoly! Ó, mosoly, Te arcok éke! Te boldog béke! Légy örök! Hány alakban létezel? Hányféle forma és mennyi tartalom, mi egy-egy mosolyban megbújik szemekben és ajkakon? Felsorolni nincs elég idő. Pedig volna rá okom. Tudom. Csak futólag néhány mi eszembe jut hírtelen. Csak néhány mosoly, mi ezért vagy azért nyomot hagyott a szívemen. Ó, Te bájos, gyermeki! A mennyország hírnöke. Több vagy mint angyali. Ártatlan vagy. Ó, Te huncut, vidám! Halk nevetést kísérő. Csak sejteted rám mi vár.. S én reszketek. Ó, Te derűs, nevető! Csillogó szemek társa. A szív felhőit tüntető. Fülembe csengj! Ó, Te csábos, lázító! Egész testem átjárja varázsod. Mint édes illat, bódító. Élednek az ösztönök. Ó, Te rejtélyes, titkokat ígérő! Minden kérdés és megoldás Te vagy. Te misztikus kísérő. Választ Te adj! Ó, Te csalódott, lelkek könnye! Öntöz szemeknek harmata, ha előcsal szívek közönye. Helyet a reménynek adj! Ó, Te Fájdalmas, szívet tépő! Benned a lemondás kísértete lakik. Belőled a kétségbeesés tör elő. Arcokra ne ülj soha! Ó, Te ördögi, gonosz, ravasz! Álarcok mögé bújhatnak a szavak, Te mégis mindent megmutatsz. Leleplezed a lelkeket. Ó, Te bíztató, reménykedő! Mikor már minden veszni látszik, azt üzened más lehet a jövő. Erőt Te adsz! Ó, Te szerelmes! Szívnek, testnek vágyát ébresztő, szelíd és szenvedélyes. Enyém maradsz. Ó, Te végtelen szeretet mosolya! Átölelsz, átfonsz, lelkekbe hatolsz, simogatsz és gyógyítasz. Menedék vagy. Ó, Te ...! De meddig folytassam a sort? Hiszen abbahagyni nem lehet. A mosolyok átszövik az életet. Hány féle mosoly lakik még szemekben és ajkakon? Hány féle mosoly? Felsorolni nem tudom. Kiszabott sorsunk bármerre vet, végtelen világunkban bárhol utazol, legyen mindig kísérőd, legyen mindig társad egy-egy mosoly. A mosoly, teszi emberivé arcod. S nem is ember már, ki mosolytalan. Minden mosolyom feláldozom. Minden mosolyom oda adom. Egy hodolod misi. |
